Régi kedves tagtársunkra, kollégánkra és barátunkra, Dobosi Tivadarra, a magyar közutasok világának fáradhatatlan, lelkes „eminenciására” Molnár László Aurél tagtársunk alább olvasható gondolataival, és Kolozsi Gyula elnökségi tagunk Dömösön, a ravatalnál 2020. december 18-án elmondott beszédével (ide kattintásra nyílik) emlékezünk:          

  „Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, és őrizze meg a kezünk munkáját!” A 90. zsoltárnak ez a verse vezérli minden mérnök gondolatait és munkás kezét. Dobosi Tivadar barátunk és munkatársunk is ezt az igét követte, míg 2020. november 28-án végleg el nem búcsúzott tőlünk. 74 évet élt.

            Lobogó lelkű, tiszta ember volt. Alkotó ember, aki sohasem magának, mindig a kisebb-nagyobb közösségnek akart építeni. Mindig teli volt nagy célokkal, halaszthatatlan feladatokkal és sugárzott belőle a meggyőző erő. Romantikus hazafi volt, aki a Sugovica partjáról indult, de meg sem akart állni egészen az Óceánig.

            Mindvégig hűséges volt szeretett Bácskájához és Bajához, ahol született, de ugyanilyen lelkesedés kötötte felesége szülőföldjéhez, a Székelyföldhöz, majd választott szolgálati helyéhez, Komárom-Esztergom megyéhez, az Ister-Granum Eurorégióhoz. Szeretetét azonban mindig tettekben, mérnöki alkotásokban akarta kifejezni. Így jutott el csakhamar oda, hogy Bácskát, vagy a Zsámbéki medencét be tudta illeszteni Európa földrajzába, s a Baltikumtól az Adriáig terjedő nagy hálózat kicsiny elemeként gondolkodott róluk.

            Mérnöki pályáját Baján kezdte mint kivitelező, majd a közúti üzemmérnökség vezetője, csakhamar azonban egész Bács-Kiskun megye útüzemeltetését irányította. A 80-as években innen lépett tovább a fővárosba, hogy az utak országos ügyeinek intézésében, egyebek között a komáromi Erzsébet híd felújításában vegyen részt. Önálló felső vezetői feladatot Tatabányán kapott, ahol nyolc évig volt a közúti igazgatóság vezetője. Végül ismét az országos központból ment nyugdíjba, de tettereje további célok elérésére sarkallta. Így mondhatjuk el, hogy az esztergomi Mária Valéria híd és a komáromi Monostori híd fogja legméltóbban őrizni az ő mérnöki emlékét. Lázasan dolgozott a háborúban lerombolt Mária Valéria híd újjáépítésén, amire a háború után 56 évvel az ő közúti igazgatói működése alatt került sor. Ezzel egyidejűleg azonban megkezdte a modern közlekedés észak-déli folyosójának előkészítését is, aminek eredményeként 2020 nyarán megnyílhatott Komáromban az új Monostori híd is.

            Dobosi Tivadar igazi közösségi ember volt, egyformán lelkes és motoros tagja városának, egyházának, szakmájának és nemzeti kultúrájának. Mindent elolvasott, minden adatot összefűzött. Mindenkit ismert és törekvéseihez mindenkit csatasorba állított. Segédmunkástól miniszterig mindenkivel egyenrangú félként beszélt. Családjáért fáradhatatlanul dolgozott, barátaihoz tevékeny és hűséges volt. Utolsó napjaiban is emléktáblát akart állítani egyik jeles szakmai elődjének. Őrizzük hát emlékét mi is a 34. zsoltár szellemében: „A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.”