Minisztériumi működése során tagja volt annak a jeles irányító gárdának, amely a modern útépítést meghonosította Magyarországon. Felügyelte a 8. sz. főút építését 1936-ban. Részt vett a 15 éves útépítési terv előkészítésében 1937-ben. Szervező titkára volt a II. Magyar Útügyi Kongresszusnak és az 1937. évi osztrák-magyar kongresszusnak. 1942-ben elkészítette Magyarország és Budapest gyorsforgalmi útjainak tervezetét. Részt vett a Ferihegyi repülőtéri út megvalósításában. A háború után forgalomszámlálásokat és elemzéseket irányított a budapesti gyorsvasúthálózat és a közúthálózat kialakítása érdekében. Megvetette az alapját a műegyetemi aszfaltlaboratóriumnak. Számos neves személy kandidátusi értekezésénél volt opponens, továbbá közlekedési szakértőként is dolgozott. 1934-től részt vett a nemzetközi útügyi kongresszusokon (Berlin, Hága, Isztambul).

Főbb művei: Útépítéstan, Vasúti felépítmény, Közlekedésügy. Utóbbi jelentős elismerést váltott ki. Sok magas kitüntetés birtokosa volt. Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia közlekedés-tárgyú bizottságaiban, mint elnök vagy elnökhelyettes. Vezetőségi tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, főszerkesztője a Mélyépítéstudományi Szemlének. Rendkívül sokoldalúan tájékozott és nagy munkabírású személy volt, aki a legkeményebb politikai körülmények között is állni tudta a helyét. Csak a betegség ásta alá munkásságát. Tanítványai, pályatársai a talpig becsületes, kiváló jellemű, segítőkész tudóst és barátot tiszteltek benne. Életműve őrzi emlékét mindenkor.